Please see the new website at rekapigniczky.com


Sanghaj Magyar Épitésze – Élete az emlékekben

Dr. Jánossy Eszter Budapesten él, a Szabadsághegy tetején. Kint az oszlopos teraszon pakolja ki a holmikat egy szekrény aljából. Több tucat poros levelet talál, az egyiken a pecsét “1918. december. Sanghaj, Kína.”“Megvan.” Mondja Eszter izgatottan. “Édesanyám azt mondta, hogy 1917-ben szökött meg orosz fogságból és 1918-ban már Sanghajban élt.” Utána visszabújik a szekrény mélyébe és kihúz egy albumot. Két centi port töröl le róla és büszkén olvassa, “L.E. Hudec Architecture – ez is Laci bácsié volt.”‘Laci bácsi’ – más néven Hugyecz László – Eszter anyai nagybátyja, aki Sanghajban lett híres építész az 1920-as és 30-as években.

Hugyecz László Ede – később L.E. Hudec -- története nem csak a megragadó modernista és art deco építészetéről szól, hanem felrajzolja a 20. század főbb politika-történeti illetve építőművészeti vonulatait. Az ő emblematikus élete ablakot nyit a múlt század drámai fordulataira, mégpedig játékfilmbe illő jelenetekkel. 

A családi hagyatékából először kikerülő, több mint 250 levélben nem csak a sanghaji építészetről esik szó, hanem Hudec életéről, meggyőződéseiről, illetve spirituális oldaláról is. Hudec László rövid – 65 éves – életének szinte minden mozzanatát leírta családjának, akikkel egy életen át, több ezer kilométer távolság ellenére, szorosan tartotta a kapcsolatot. Termékeny levélíró volt, tehetséges fotográfus, és építészeti munkájáról szorgalmasan készített albumokat, családi képeslapokat, kommentárokkal tűzdelve. Emellett szenvedélyes filmes is volt, és több 16 mm-es filmanyag is előkerült, főként a családról de az építészetéről és a sanghaji időkről is.

A most elkészült rövid dokumentumfilm egy személyes hangvételű portéfilm, ami nem hagyományos módon, az építész saját szavaival meséli el Hudec László történetét. Saját írásaiból idézve és a ráemlékezők elbeszéléseiből ismerjük meg az építészt és gondolkodót.